HTML

Mondd, ki vagy

2011.01.10. 22:36 Éberen álmodó

Legújabb versem a lentebb olvasható Mondd, ki vagy c. alkotás. Egy olyan lányról szól, akit személyesen nem ismertem 1,5 hónapon keresztül, de rendkívül érdekesnek találtam és nagyon vártam, hogy személyesen találkozhassak vele! Azóta ez megtörtént és mondhatom, hogy felülmúlta minden várakozásomat minden szempontból! Rendkívüli lány!

 

Mondd, ki vagy?

 

Mondd ki vagy? Kérlek, mesélj magadról!

Szemed melegségről, ajkad szenvedélyről szól.

Azt súgják „Ismerj meg! Lenne miről beszélnünk!

Több, mint gondolnád, ami közös bennünk!”

 

Először azt gondoltam: itt egy gyönyörű lány!

De most már sejtem, több ő, maga a talány.

Nem tudhatom, hogy még mi mindent tartogat,

Hisz oly sok arca van és mind valami újat ad.

 

Apró darabkái a képnek, mely már most is idilli,

De sajnos nem láthatom őt, s ezt nehéz kibírni.

Egy tenger választ el tőle, s eszem súgja „Hagyd!”

„Úgyis csak barátok lehettek!” Tudja ezt az agy.

 

„Ha csak barátok is lesztek, meg kell ismerned őt!”

Szívem mondatja velem ezt, meg a következőt:

„Nem tudhatod hol leszel holnap, s mit hoz az élet,

Csak lásd meg mindenben a jót, s a szépet!”

Cork, 2010.12.04

 

Szólj hozzá!

Világra jöttél

2011.01.10. 17:14 Éberen álmodó

Ezt a verset Roland barátom babájának születése után írtam, ezzel köszöntve a kicsit.

 

Világra jöttél

 

 

Életet adni, s egyszersmind kapni, felfoghatatlan lehet!

Hát nem ragadja magával e gondolat a képzetet?

Legelőször látni sírni, s majd midőn rád nevet,

Én mondom, örökre szívedbe vésed ezt a nevet:

Botond

 

Mától ő lesz az, e gyermek, ki teljessé teszi az életed.

Vele osztod meg az otthonod, a szereteted, az ételed.

Vele fekszel, kelsz, még álmodban is vele vagy, úgy lehet.

Nem csoda, hisz jobban félted őt, mint saját létedet.

 

A világot, melyben felnő majd, ő sem készen kapja.

Te teremted meg számára, hiszen te vagy az apja!

Te, a párod, s Botond. Egy felhőtlenül boldog család.

Ennél többet, azt hiszem, nem kívánhat egy régi barát!

 

Szólj hozzá!

Veled-egyedül

2011.01.10. 17:12 Éberen álmodó

Veled-egyedül

 

Egyedül lenni… sokszor jó, de örökké nem lehet!

Egy hívó szó, vagy akár egy mosoly csodákat tehet.

Megnyugtat ugyan, ha néha-néha magamra maradok.

Hosszútávon tudom, hogy boldog csak veled vagyok.

 

Hozzám bújsz és érzem, megnyugszik a szívem,

Egy percre megszűnik körülöttem minden.

Most nem hallom a természet lágy moraját,

Sem a távoli harangok tompa zaját.

 

Mámorít az illatod, megfog tekinteted,

Felülmúlsz minden csodás emberi képzetet!

Kell, hogy velem légy, ne hagyj most mégsem egyedül!

Egyedül lenni… sokszor jó. Veled egyedül!

 

Szólj hozzá!

Varázslat

2011.01.10. 17:11 Éberen álmodó

Varázslat

 

Varázslat volt, egy röpke álom,

Melegség, hűs téli éjszakákon.

Hirtelen jöttél, de soká nem maradtál,

Odabenn mégis hatalmas űrt hagytál.

 

Szólj hozzá!

Valódi érték

2011.01.10. 17:10 Éberen álmodó

Valódi érték

 

Megérintett a legtisztább fény,

A legigazabb érzés.

Tisztelem őt, benne minden jó,

Minden, minden érték.

 

Kicsi szíve akár a patyolat,

Nincs benne rossz, múló alkonyat.

Bűntelen test, s lélek egybeforr.

Ő magával ragad, s elrabol.

 

Elvisz oda, hol minden igaz, hol minden szép,

Hol mind oly csodás, akár egy álomkép.

Egy hely, hol álom és valóság ugyanaz,

Ott örökké tart a megváltó tavasz.

 

Több ő nekem, mint tavasz, mint álom,

Ő az igaz, a jó, kire mindig vágyom.

Vágyom ajkaira, vágyom karjaiba,

Mézédes szerelmét őrző titkaira.

 

És amit érzek, ha te nem is érzed,

Sohasem tudnálak bántani téged!

 

Szólj hozzá!

Tartsd meg

2011.01.10. 17:09 Éberen álmodó

Tartsd meg

 

Tartsd meg a lelked

Tisztának, szárnyalónak!

 

Tartsd meg a reményt,

Hogy szebb lesz a holnap!

 

Tartsd meg a szíved

Örökkön álmodónak!

 

Tarts meg engem is

Örök hódolódnak!

 

Szólj hozzá!

Szívemből

2011.01.10. 17:08 Éberen álmodó

Szívemből

 

 

Mondandóm egyszerű

Mégis nehezen jönnek a szavak

Hisz annyi mindent éltünk át

A három hónap alatt…

 

Fejem csak kapkodtam

Veled az idő oly gyorsan halad

A percek napokká nőttek

Egyik a másik után szaladt.

 

Mondandóm egyszerű

És megértenéd, tudom

Hogy nem kell egyedül járd

Én melletted vagyok utadon.

 

Melletted a jóban

És majdan melletted a rosszban

Együtt keressük a fényt

A rossz napokban.

 

Mondandóm egyszerű

De mégis, ami mögötte van

Az sokkal több pár szónál

Az szívemből egy darab.

 

Lökött vagyok – mondod

De a szerelmed tesz azzá

Felnőttből lettem ismét

Bolondos kamasszá.

 

S hogy végére érjek

E bolondos versnek

Mondandóm ennyi csak:

Szívemből szeretlek!

 

Szólj hozzá!

Szeretni

2011.01.10. 17:06 Éberen álmodó

Szeretni

 

 

Szeretni. Mi az? Félteni? Keresni?

Vele lenni, s a rosszat feledni?

Igen, együtt, örökké, boldogan,

S felettünk az évek mind gyorsan elrohan.

De mégis megmarad minden csók, minden érzés,

S válasz nélkül csupán egy kérdés:

Szeretni. Mi az?

 

Szólj hozzá!

Számvetés önmagammal

2011.01.10. 17:06 Éberen álmodó

Számvetés önmagammal

 

Hiába múltak az évek, nem lettem bölcsebb.

Most tizenkilenc vagyok, s csupán egy könnycsepp

Mi arra utal: ember vagyok.

 

Nincs oly tett, cselekedet, mit felmutathatok,

Hogy ezt tettem a világért, ettől vagyok nagyobb,

Vagy jobb a többinél.

 

Nem. Ugyanaz, vagy talán még annyi sem!

Csak szándék volt, s akarat, de több sosem,

S ez édes kevés!

 

Magamat talán túl sokra tartottam, meglehet!

Tenni akartam égbe kiáltó, megváltó tetteket,

Hogy felnézzenek rám!

 

De mit sem ér a szándék, ha nem kíséri tett!

Az ember semmibe veszi a tett nélküli ígéretet.

Csak a naiv csupán.

 

Szólj hozzá!

Szabadesés

2011.01.10. 17:05 Éberen álmodó

Szabadesés

 

Zuhanás a végtelenbe, a biztos halál felé;

Ezerrel az őrületbe hajt a céltalan lét.

A magasság már fojtogat, felél;

Lassan kirajzolódik, de nem tetszik a cél.

 

Sokszor zuhanok álmomban én is féktelen,

Reggelenként ilyenkor zihálva ébredem.

Nem tetszik az érkezés, de az út gyönyörű!

Így halok meg én is, ha az élet kikerül.

 

A száguldás végén porba érkezek,

Gerincem széttörik, többé nem ébredek.

Így halok meg én is, mint a többi gyáva,

Ki az életét elveti, hisz a léte hiába.

 

Szólj hozzá!

Sosem múló emlék

2011.01.10. 17:04 Éberen álmodó

Sosem múló emlék

 

Halvány fényű harmatos hajnalon,

Futsz a réten boldogan, szabadon.

 

Szemed csillog, örömtől duzzad orcád;

Könnyed fuvallatot küldenék el hozzád.

 

De oly messze vagy tőlem, távoli e rét;

Távol vagy, de sosem múló emlék!

 

Szólj hozzá!

Próbáltam...

2011.01.10. 17:04 Éberen álmodó

Próbáltam…

 

Próbáltam dacolni az érzelmek ellen;

Próbáltam küzdeni, s legyőzni bennem;

Próbáltam feledni mi szép volt, elmúlt;

Próbáltam tagadni, jó volt, amíg volt…

Próbáltam!

 

De nem ment!

Nem ment elhitetni magammal, s mással;

Nem ment feledni, hogy múljon a bánat;

Nem ment nélküled élnem életem;

Nem ment nélküled boldogan léteznem…

Nem ment!

 

Hogy miért?

Bár nem voltál velem, egy percre sem feledtelek;

Titkon, szívem mélyén mindig szerettelek!

 

Szólj hozzá!

Önámítás

2011.01.10. 17:03 Éberen álmodó

Önámítás

 

Drog és alkohol, mik torzítják a képzetet,

Magadat lazábbnak és jobbnak képzeled.

Nem vagy értékesebb így sem magadnál,

Rabja vagy már, irányít, hiába maradnál.

 

Nem segíthet más, ne is várd!

Ne akarj kiszállni, most már csináld!

Ezt akartad, nem? Vagy mást vártál?

Hogy a holnap így szebb lesz a mánál?

 

Különben is, ha most kiszállsz, nincs több haver.

A barátaid régebben, őket majd most veszted el.

Felkészültél az aranylövésre, túladagolod magad,

Belőled csupán ellenpélda marad.

 

Szólj hozzá!

Nincs erőm

2011.01.10. 17:03 Éberen álmodó

Nincs erőm

 

Már nincs erőm végiggondolni,

Hogy mi történhetett.

Miért kerül most, ki nemrég

Közel engedett?

 

Már nincs erőm kérni:

Hallgass meg, beszélj velem!

Mert tudom: fájó feltépnem

Legmélyebb sebem.

 

Már nincs erőm tagadni:

Mindenütt téged kereslek.

Már nincs erőm kimondani, hogy

Még mindig szeretlek!

 

Szólj hozzá!

Napsugár az égen

2011.01.10. 17:02 Éberen álmodó

Napsugár az égen

 

Merre menjek? Hová? Mért merengek?

Mért követem útját a fellegeknek?

 

Hisz mellettem vagy, s tudom: rád számítok.

Bármerre járjak, csak rád áhítok!

 

Melletted jó. Zárj hát örökre szívedbe!

Nélküled a világnak vagyok én kivetve.

 

Mint a száműzött, mely örömét keresi,

De mások világában soha meg nem leli.

 

Száműzöttként éltem, igen! De rád találtam!

Rád, az örökké fényes napsugárban.

 

Érted kélnek a felhők, veled játsszanak, nevetnek,

S én azt hiszem, téged már örökké szeretlek!

 

Szólj hozzá!

Napfény

2011.01.10. 17:01 Éberen álmodó

Napfény

 

Két szemedben láttam meg a Holdnak sugarát,

Nem Hold, napfény volt az éjen át.

Csak némán térdepeltem a lábaid előtt,

S nem éreztem ilyet soha azelőtt.

 

Istennőként léptél be éltembe, s egyszer így is mész,

Nem mondod, hogy miért, csak továbblépsz.

De amíg velem vagy, itt a Földön, boldogan,

Nem számlálom édes, féltő csókodat.

 

Míg mellettem vagy, irigyek rám a csillagok,

S egy mosoly, nem kell több, mit tőled kaphatok.

Egy édes hang, egy szó, egy szófoszlány csupán,

Mit megőrzök, és ismét felidézek egy nyári éjszakán.

 

Ez lettél nekem, csupán csak ennyi:

Félteni egymást és örökké szeretni.

 

Szólj hozzá!

Minden lélegzetem

2011.01.10. 17:01 Éberen álmodó

Minden lélegzetem

 

Istenem! Szeretem! Annyira szeretem!

Kimondani nem is, csak leírni merem!

Ha kimondanám, tán nem is hinnének nekem,

Mert övé minden pillantásom, minden lélegzetem…

 

Szólj hozzá!

Más bánat

2011.01.10. 17:00 Éberen álmodó

Más bánat

 

Bár tudom, hogy nem lesz már soha az enyém,

Ezerszer suttogom naponta nevét!

Mindennap látom őt, s nem érinthetem!

Nem voltam elég jó, ezért nincs velem.

 

Nem tehettem mást, így tudomásul vettem.

Sok hosszú hónap volt, mi eljárt felettem.

S mégis, most újra előtör az ismert érzés;

Felteszek magamnak pár igen fájó kérdést.

 

Mikor meglát, mért néz rám oly tekintettel,

Mint régen tette azt, égő szenvedéllyel?

Mért ül kedves mosoly a tündér orcán,

Ha édes pillantása elszegődik hozzám?

 

Már nincs lesütött szem, ahogy régen tette.

Régi fájdalmamat lám a por belepte.

De nincs oly fájdalom, mi magától halna;

Mindig jön egy más bánat, s szívem akarja.

 

Szólj hozzá!

Mary

2011.01.10. 16:59 Éberen álmodó

Mary. Különleges ember, hatalmas szívvel és csupa jó tulajdonságokkal! Hálás vagyok neki mindenért amit Tőle kaptam! Sosem fogom elfelejteni Őt! :)

 

Mary

 

 

Nesztelen léptekkel surrantál be éltembe,

S én hitetlenül álltam, téged kémlelve,

Hogy miért én, s hogy éppen teneked

Kíváncsian fürkésztem tiszta tekinteted.

 

Nem jött, hogy elhiggyem, ez velem megeshet,

De együtt töltöttük el azt a csodás estet,

Amit azóta követett már nem egy, nem kettő

Olykor Kecel, máskor Kalocsa, vagy épp Csertő.

 

De mindegy is hogy hol, csak veled lehessek!

A világ végén is akár, önfeledten nevessek!

Örüljünk együtt, egymásnak, egymásért

És kürtöljük világgá: a jövőnk csodaszép!

 

Bizony, sok jó vár ránk, ezt súgja egy hang,

Melyet te bírtál szóra és belül megszólat.

Szép éveket ígér, boldog hónapokat

És versekbe szőtt szerelmes szólamokat.

 

 

 

Kecel, 2009. december 31.

 

Szólj hozzá!

Máris hiányzol

2011.01.09. 20:51 Éberen álmodó

 

Máris hiányzol

 

 

Te vagy nekem az Élet,

S most nélkülöznöm kell az életet.

Ha nem vagy velem, belül meghalok.

Ilyenkor felhők takarnak el minden csillagot.

 

Te vagy nekem a Minden,

S most nélkülöznöm kell minden szépet.

A gyengéd ölelést, a forró csókot…

S nem suttoghatok füledbe bókot.

 

Te vagy nekem a Megnyugvás,

S nézd, most nincs, ki megnyugtasson.

Két karodba most miért nem zársz?

Meleg mosolyoddal mondd, miért nem vársz?

 

Te vagy nekem a Vigasz,

S nézd, most nincs, ki megvigasztaljon.

Ki fáradt arcomnak enyhülés adjon,

S kinek lényéből e versem fakadjon.

 

Szólj hozzá!

Kilenc szál rózsa

2011.01.09. 20:45 Éberen álmodó

Andinak írtam ezt a verset ajándék gyanánt a kilencedik hónap fordulóján és kilenc szál rózsa kíséretében adtam oda neki. Nagy sikert aratott! :D

 

Kilenc szál rózsa

 

Kilenc rózsát kaptál tőlem,

S én cserébe kilenc csodás hónapot.

Oly csekély a virágok értéke,

Ha megállok, és arra gondolok…

 

Arra gondolok, hogy mily szép veled,

S én csak mindenem adtam neked.

Te sokkal többet, s szebbet adtál:

A kilenc hónap alatt ugyanaz maradtál.

 

Ugyanaz, kibe nemrég beleszerettem.

Nemrég, hisz ennyi idő oly kevés szívemben.

Veled akarok tölteni még sok ezer szép napot,

Hiszen a szívem tőled új életre kapott.

 

Három hónap múlva

Nem kérek csak annyit,

Mit minden évben aztán:

„Szeress még egy évig, Andi!”

 

Szólj hozzá!

Karjaidban örökké

2011.01.09. 20:20 Éberen álmodó

Egyik legrövidebb versem! :) Ezt a versemet és a "Minden lélegzetem" címűt egy párszáz méteres séta alatt fogalmaztam meg fejben. Alig vártam, hogy papír és toll legyen a kezemben! :D

 

Karjaidban örökké…

 

Úgy érzem magam, mint utolsó sugárnyaláb,

Melyet az óceán millió habja most magába zárt.

Szívemben e naplemente nem rosszat, jót jelent,

Azt jelenti: örökké ölelő karjaidban a helyem!

 

Szólj hozzá!

Hinni tanulj

2011.01.09. 20:18 Éberen álmodó

 

Hinni tanulj

 

Hangom nem hallja senki, csak belül kiáltok:

Tanuljatok hinni lázadó diákok!

 

Higgyétek az ész, s a szellem erejét,

S hogy együtt építjük a jövő kezdetét!

 

Álmotok, célotok mindig vigyázzátok,

Míg az élet iskoláját ki nem jártátok.

 

Egymásért legyetek és ne magatokért!

Ki másokat segít, előbb célba ér.

 

Kishitűek vagytok, és ezért kiáltok:

Tanuljatok hinni lázadó diákok!

 

Szólj hozzá!

Halálraítélt

2011.01.09. 20:17 Éberen álmodó

Vannak versek, amiknek nincs apropója! Na, ez épp ilyen! :D

 

Halálraítélt

 

Dohos cellájában félmeztelen teste.

Nem jelentett nyugalmat számára az este.

Nem aludt csak sírt, azt is halkan tette,

Utolsó vacsoráját egy patkánynak vetette.

 

Neki a kulcs csörgése, a halál hangjai.

Vak sötétben élte utolsó napjait.

A cella most kitárul, ketten felemelik,

Még utoljára a szeme sarka megtelik.

 

A fényre érve végre, az arca eltorzul.

Hunyorítva, de az ég felé fordul.

Szánalmas tekintet őt megannyi övezi.

Felakasztja a nép? Vagy megkövezi?

 

Szólj hozzá!

Féltem

2011.01.09. 20:14 Éberen álmodó

Féltem

 

Égben jár a lelkem, hol szűzi csönd honol.

Tiéd lett a szívem, mely titkon elrabol.

 

Elrabol, és el nem enged, a lélek szárnyán száll tova,

Hol szeretet és békesség nem múlik el soha.

 

Két szív, két lélek, mely sokáig távol volt,

Együtt száll az égen, a fellegek közt dalol.

 

Eldalolja néked a szerelem szavát,

S azt, hogy most a szívünk egymásra talált.

 

Féltem! Bevallom féltem, hogy mások álmaid;

Hogy más valakitől várod a boldogság szárnyait.

 

Már tudom: az érzés, mely bennünk közös,

Az életemnek egy új, szebb színt kölcsönöz.

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása