Vannak versek, amiknek nincs apropója! Na, ez épp ilyen! :D
Halálraítélt
Dohos cellájában félmeztelen teste.
Nem jelentett nyugalmat számára az este.
Nem aludt csak sírt, azt is halkan tette,
Utolsó vacsoráját egy patkánynak vetette.
Neki a kulcs csörgése, a halál hangjai.
Vak sötétben élte utolsó napjait.
A cella most kitárul, ketten felemelik,
Még utoljára a szeme sarka megtelik.
A fényre érve végre, az arca eltorzul.
Hunyorítva, de az ég felé fordul.
Szánalmas tekintet őt megannyi övezi.
Felakasztja a nép? Vagy megkövezi?
