Féltem
Égben jár a lelkem, hol szűzi csönd honol.
Tiéd lett a szívem, mely titkon elrabol.
Elrabol, és el nem enged, a lélek szárnyán száll tova,
Hol szeretet és békesség nem múlik el soha.
Két szív, két lélek, mely sokáig távol volt,
Együtt száll az égen, a fellegek közt dalol.
Eldalolja néked a szerelem szavát,
S azt, hogy most a szívünk egymásra talált.
Féltem! Bevallom féltem, hogy mások álmaid;
Hogy más valakitől várod a boldogság szárnyait.
Már tudom: az érzés, mely bennünk közös,
Az életemnek egy új, szebb színt kölcsönöz.
