Máris hiányzol
Te vagy nekem az Élet,
S most nélkülöznöm kell az életet.
Ha nem vagy velem, belül meghalok.
Ilyenkor felhők takarnak el minden csillagot.
Te vagy nekem a Minden,
S most nélkülöznöm kell minden szépet.
A gyengéd ölelést, a forró csókot…
S nem suttoghatok füledbe bókot.
Te vagy nekem a Megnyugvás,
S nézd, most nincs, ki megnyugtasson.
Két karodba most miért nem zársz?
Meleg mosolyoddal mondd, miért nem vársz?
Te vagy nekem a Vigasz,
S nézd, most nincs, ki megvigasztaljon.
Ki fáradt arcomnak enyhülés adjon,
S kinek lényéből e versem fakadjon.
