A lélek szárnyán
Vándorló vagyok, vándormadár,
Ki folyvást ágról-ágra száll.
S kit egy gondolat éltet: szabadság!
Röptében boldog, vonzza a magasság.
De ha leszáll is, tudja: lelke az égben jár,
Hűs fellegeken át, hol békesség, s magány…
Hitvese a Nap, ahogy felkél, s elbukik,
Szívében olthatatlan vágy lakozik.
Vágyni az ismeretlen, bizonytalan dolgokat,
Élvezni a létet, s elhunyni boldogan.
