Ez a versem leginkább arról szól, hogy mindenkinek van lehetősége a jobb minőségű életre, ezért nem különösebben tudom sajnálni a koldusokat. Mindenkinek saját maga kell, hogy vállalja a felelősséget az életéért. Én azt látom, hogy akik kéregetnek, azok épp ezt felejtik el. Azért nem adok pénzt ezeknek az embereknek (ha van is épp pénzem), mert azzal csak azt támogatom, hogy holnap is és 10 év múlva is ugyanezt tegyék. Ha egyszerre megszűnne ez a fajta bevétei forrásuk, akkor más után néznének.
A koldus gitárja
Poros utcán járva koldust láttam én.
Zsíros, régi kalap kócos, ősz fején.
Eres, fáradt kezét most felém kitárja.
A falnak dőlve áll öreg, kopott gitárja.
Nem szól az már mást, csak néhai dallamot,
Mit ifjú korában az utcán hallhatott.
Az utcán nőtt fel, élte nem volt soha szép.
Soha nem hitt álmokat, vagy tarka mesét.
Nem hat meg mégsem, a sors mit tett vele,
Hisz több a lehetőség, mint ember, ki éljen vele.
