Ez a vers tipikus példája a tinédzserkori szerelmes verseimnek. Vicces rá visszagondolni, de abban az időben egy perc alatt úgy bele tudtam szeretni valakibe, hogy úgy éreztem, hogy meghalnék érte! :) Sokat tanultam minden egyes lánytól, akár hideget akár meleget kaptam és ezt köszönöm nekik!
Életre hívtál
Egy hullócsillag tüzesen szeli át az éjszakát,
Ő végleg elhagyja most az égi palotát.
Eltűnt, s helyére két új csillag lép,
Két csillag világítja a szerelem tengerét.
Egyik a te, másik az én szívem udvarán,
Mint Ádám és Éva a szerelem hajnalán.
Szerelmünk ízét őrző két halvány, szelíd fény,
Mely bennünk egyesülve nyeri el teljes erejét.
Most oly tisztán ragyog, oly heves, úgy lobog;
Én benned, s te bennem élve vagyunk boldogok.
Hullócsillagot látván gondolj egy percig rám;
Te vagy ki éltetsz, s te ki életre hívtál!
