Az álmok valóra válnak
Még meg sem születtél, de a fejekben már régen,
Rólad szóltak a sorok egy majd’ évtizedes mesében.
Terólad szőtte álmát két nemes lelkű kamasz,
S lám fél év sem kell, eljössz, amint itt a tavasz.
Izgalmas, örömteli, de egyben hosszú a várakozás.
Amit kiváltasz belőlük, az viszont egyszerűen csodás!
Életük tán leghosszabb tele vár e szerelmes párra,
Kiket gyerekről változtatsz majd anyára, apára.
Ők lesznek, kik téged még a széltől is óvnak,
Nem engednek teret csak a szépnek, s a jónak.
Rájuk mindig számíthatsz, lesik féltőn lépted,
És elkapják majd kezed, ha olykor el-elvéted.
Ők mutatnak utat, s adnak álmot neked,
Én sokat nem adhatok, csak ezt az üzenetet:
Szüleid mindig hitték szentélyét a családnak,
Mert ha hiszünk bennük, az álmok valóra válnak!
