Szinte hihetetlen, hogy hányszor estem már el életemben! Hányszor éreztem már kilátástalannak a helyzetemet! Hányszor szerettem volna egyszerűen csak feladni a küzdelmet... Mikor végül sikerült felállni és továbblépni, akkor éreztem azt, ami a következő sorokban olvasható:
Arccal a porban
Mutogatni mindenki tud,
De továbblépni kevés.
Új terveddel pedig
Biztosabb már a nyerés.
A nagyok mind elbuktak
Még mielőtt nyertek,
S ez ad értelmet
Igazán e versnek.
Indulj el rögvest,
Ne gondolkozz sokat
Vidd magaddal az útra
A következő sorokat:
Ha az árnyékban is meglátod a fényt,
S a mélységben a magaslatot,
Úgy bizton mondom, boldog lész!
A létet így ajándékba kapod!
Ajándékba, tőled!
Hisz te teszed azzá!
Rajtad áll, vagy bukik,
Leszel-e kicsiből naggyá!
Ne mutogass másra!
Csakis tiéd a felelősség!
Hátrányból is lehet még
Igazi, nagy erősség!
Csak nyisd ki bátran szemed,
Mert nagyot álmodni!
Nem szégyen, sőt előny
Minél hamarabb elbukni!
Kelj fel hát a földről,
Porold le magad!
Ne is érdekeljen,
Ha mindenki mutogat!
