Az alábbi vers egy sikeroktatóm tanfolyama alatt fogalmazódott meg bennem. Ott azt tanultam, hogy bármit is szeretnék kapni az életben, először ugyanazt kell adnom. Az élet egy adás-vétel, ahogy az oktató mondta és fontosnak tartotta, hogy vegyük észre, hogy az adás áll az első helyen és csak azt követi a vétel. Mosolyogjunk rá arra, akitől mosolyt szeretnénk kapni! Bízzunk meg abban, akitől bizalmat várunk! Legyünk barátságosak ahhoz, akitől ugyanezt szeretnénk és még sorolhatnám. Olykor nem kapjuk vissza azt, amit adtunk, de ettől mi sosem leszünk kevesebbek. Legszebb dolog adni. Ne sajnáljuk senkitől! Sokan vannak úgy, hogy arra várnak, hogy mások legyenek a körülmények és majd aztán adnak. Nem veszik észre, hogy épp az adástól változnának meg a körülményeik, bármiről legyen is szó.
Adni
Ha mindenkihez jó akarsz lenni,
S mindeniknek a megfelelőt adni,
Az összes ember boldognak látni,
Gyereknek lenni, s újra szaladgálni,
Adni, viszont kapni,
Szeretni, szeretve lenni,
Becsülni és megbecsülést nyerni…
…Akkor éld úgy a mindennapokat,
Mint életed végét, az utolsó napodat!
Ha elismerésre vágysz…ismerj el!
Ha megbocsájtást szeretnél…te bocsáss meg!
Vagy csak békességet akarsz?
Hát békülj ki a világgal!
Ne keresd a bánatot, a szomorúságot,
Mert hidd el, ha azt teszed, meg is találod!
Mindenkiben meglátod, amit szeretnél,
Csak járj nyitott szemmel, s előre ne ítélj!
Ha így élsz, hidd el, a vég is lehet szép,
És pozitív lesz a rólad alkotott kép.
Azt mondják majd: adtál, s viszont kaptál,
Szerettél és szeretve voltál…
S miért?
Mert minden napodat úgy élted,
Mintha azon a napon érne véget élted.
Ne légy hát önző! Adj mindent, mit lehet!
Érdemeld ki, ne csak várd a tiszteletet!
Járj elől, ha segítséget adhatsz,
Míg erődből telik, ne sajnáljad, add csak!
Adjál, igen! Adj, adj mindennap!
Nem kevesebb leszel, hanem boldogabb!!!
